Kint ülünk az udvaron. Ebéd utáni szieszta. Fagyit eszünk. Pontosabban jégkrémet. Jön Apu is. Leül mellénk. Megint lépteket hallok, oda fordítom a fejem. Esküdni mernék hogy Anyu hátát látom. Pislognom kell. És nincs ott senki. Pedig a hangját is hallottam…… … Olvasd tovább →
A Domina nehéz időkben született. Fiatalsága sem volt egyszerű. A halál szele tizenévesen megérintette. De akkor harcba szállt vele. Hivatását is e szerint választotta. Hogy tudjon harcolni, és győzni. Az élet is ezt rótta rá. Harc volt már az is, … Olvasd tovább →
Négy hete. Négy, nem is tudom milyen hete. Fáj. De ott villog a program az agyamban.”Okos vagy, erős vagy, nem lehetsz önző.” A sok egyéb közhelyet ne is emlegessem. Attól csak szuperszónikus sebességgel megy fel a vérnyomásom. A rohadt racionalitástól. … Olvasd tovább →
Megnyugvás? Valami olyasmi. Mások szemében megbotránkoztató lehet, de nekem nyugalmat ad, hogy itt van velem. Hogy nem került a földbe. Ha ott lenne, lehet puszta kézzel akarnám kiszedni, hogy ne fázzon! Kövess és like-olj0 … Olvasd tovább →
Megyek hazafelé. Az autóban össze vagyok zárva a saját gondolataimmal. Kérdések, válaszok nélkül. Hol ömlenek a könnyeim, hol mosolygok. Vigasz? Majd talán. Fáj a lelkem. Sajnálom magam. Milyen jó volt, mikor éjszaka megvártál. Ettünk, megbeszéltünk a világ nagy dolgait. Tudtad, … Olvasd tovább →
Eltelt 6 nap. Enni most már tudok. Talán aludni is. Beszélni róla, nem. Eddig is nagyon sokat gondoltam rá. Minden nap emlegettem. Ha tudtam, mentem. Most szinte a nap minden pillanatában rá gondolok. Sajnálom magam, mert megfosztattam tőle. Nem tudok … Olvasd tovább →
Meghalt az Anyukám. Sok emberrel történik ilyen. Mindenki másképp éli meg. Van akinek szüntelenül ömlenek a könnyei. Van aki tombol, van aki beszél. Én legszívesebben a lábamat se tenném ki. Fizikai fájdalommal jár az emberek elviselése. A szűk családomon kívül … Olvasd tovább →
Három nap. Három, szinte üres automatizmussal mozgatott nap. Három napja, hogy nem vagy velünk. Az automatizmussal sok mindenen átlök. De most beakadt a vezérlés. Iszonyatos a teher a szívemben. Én voltam ott veled. Bíztál bennem. De most azt érzem, hogy … Olvasd tovább →
Sosem gondoltam volna, hogy lesz olyan helyzet, mint most. Lehet eddig szerencsés voltam. Most viszont úgy érzem, hogy szomjas a lelkem. Szomjúhozza az “emot”. Soha nem voltam még ennyire empátiamentes környezetben. Nem a nagy kitöréseket hiányolom. Nem.. Azok színpadra valók. … Olvasd tovább →
Ez most terápiás írások sorozata lesz. Ki kell írnom magamból ezt a bánatot, mert különben lehet hogy összeomlok. Ha olvasod tovább, lelked rajta. De ezek most sírós írások lesznek. Puszi pacsi Kövess és like-olj0 … Olvasd tovább →