Semmit sem.. Még gyászolni sem… Elég régóta gondolkodom ezen. Arra jutottam, hogy semmit sem tudtam jól csinálni az életemben. Mintha egyetlen dolgot sem tudtam volna jól befejezni. Mindent megoldottam, mindent végig vittem. De mindent lehetett volna sokkal jobban is. Valami … Olvasd tovább →
Kint ülünk az udvaron. Ebéd utáni szieszta. Fagyit eszünk. Pontosabban jégkrémet. Jön Apu is. Leül mellénk. Megint lépteket hallok, oda fordítom a fejem. Esküdni mernék hogy Anyu hátát látom. Pislognom kell. És nincs ott senki. Pedig a hangját is hallottam…… … Olvasd tovább →
A Domina nehéz időkben született. Fiatalsága sem volt egyszerű. A halál szele tizenévesen megérintette. De akkor harcba szállt vele. Hivatását is e szerint választotta. Hogy tudjon harcolni, és győzni. Az élet is ezt rótta rá. Harc volt már az is, … Olvasd tovább →
Négy hete. Négy, nem is tudom milyen hete. Fáj. De ott villog a program az agyamban.”Okos vagy, erős vagy, nem lehetsz önző.” A sok egyéb közhelyet ne is emlegessem. Attól csak szuperszónikus sebességgel megy fel a vérnyomásom. A rohadt racionalitástól. … Olvasd tovább →
Megnyugvás? Valami olyasmi. Mások szemében megbotránkoztató lehet, de nekem nyugalmat ad, hogy itt van velem. Hogy nem került a földbe. Ha ott lenne, lehet puszta kézzel akarnám kiszedni, hogy ne fázzon! Kövess és like-olj0 … Olvasd tovább →
Megyek hazafelé. Az autóban össze vagyok zárva a saját gondolataimmal. Kérdések, válaszok nélkül. Hol ömlenek a könnyeim, hol mosolygok. Vigasz? Majd talán. Fáj a lelkem. Sajnálom magam. Milyen jó volt, mikor éjszaka megvártál. Ettünk, megbeszéltünk a világ nagy dolgait. Tudtad, … Olvasd tovább →
Eltelt 6 nap. Enni most már tudok. Talán aludni is. Beszélni róla, nem. Eddig is nagyon sokat gondoltam rá. Minden nap emlegettem. Ha tudtam, mentem. Most szinte a nap minden pillanatában rá gondolok. Sajnálom magam, mert megfosztattam tőle. Nem tudok … Olvasd tovább →
Meghalt az Anyukám. Sok emberrel történik ilyen. Mindenki másképp éli meg. Van akinek szüntelenül ömlenek a könnyei. Van aki tombol, van aki beszél. Én legszívesebben a lábamat se tenném ki. Fizikai fájdalommal jár az emberek elviselése. A szűk családomon kívül … Olvasd tovább →
Három nap. Három, szinte üres automatizmussal mozgatott nap. Három napja, hogy nem vagy velünk. Az automatizmussal sok mindenen átlök. De most beakadt a vezérlés. Iszonyatos a teher a szívemben. Én voltam ott veled. Bíztál bennem. De most azt érzem, hogy … Olvasd tovább →
Sosem gondoltam volna, hogy lesz olyan helyzet, mint most. Lehet eddig szerencsés voltam. Most viszont úgy érzem, hogy szomjas a lelkem. Szomjúhozza az “emot”. Soha nem voltam még ennyire empátiamentes környezetben. Nem a nagy kitöréseket hiányolom. Nem.. Azok színpadra valók. … Olvasd tovább →