Négy hete. Négy, nem is tudom milyen hete. Fáj. De ott villog a program az agyamban.”Okos vagy, erős vagy, nem lehetsz önző.” A sok egyéb közhelyet ne is emlegessem. Attól csak szuperszónikus sebességgel megy fel a vérnyomásom. A rohadt racionalitástól. … Olvasd tovább →
Megnyugvás? Valami olyasmi. Mások szemében megbotránkoztató lehet, de nekem nyugalmat ad, hogy itt van velem. Hogy nem került a földbe. Ha ott lenne, lehet puszta kézzel akarnám kiszedni, hogy ne fázzon! Kövess és like-olj0 … Olvasd tovább →
Megyek hazafelé. Az autóban össze vagyok zárva a saját gondolataimmal. Kérdések, válaszok nélkül. Hol ömlenek a könnyeim, hol mosolygok. Vigasz? Majd talán. Fáj a lelkem. Sajnálom magam. Milyen jó volt, mikor éjszaka megvártál. Ettünk, megbeszéltünk a világ nagy dolgait. Tudtad, … Olvasd tovább →