Aki az egész életét így élte le, hogy mindent kézben tartott, arra most rossz napok jöhetnek.

Most lép életbe Moldova György kamionos regényében olvasott mondat:

“Úgy akarom, ahogy lesz!”

Hiába tervezted le percre pontosan az elkövetkező heteket, “dűl-borul” minden. Nincs síelés, nincs konferencia, csak “onlány”, nincsenek üzleti, baráti családi vacsorák. Nincs esti csapatösszerázó piálás.

És ez ugye milyen frusztráló? Hát persze hogy az! Az egész életed úgy épült fel, hogy mindig tudtad a következő lépést. Erre most? Jön egy kis ezred-század mikrométeres izéke, és átrajzol mindent. Te meg szépen lassan kezdesz bekattanni. Mindenkibe belemarsz, kiborulsz, ordítasz. Pedig ennek semmi értelme.

Értelme most egyetlen dolognak van. Gyerekkorod óta először, azt teszed, amit mondanak.

Nem kujtorogsz, nem cirkuszolsz, nem nyírod ki a kollégáidat, beosztottjaidat. Hidd el, nekik sokkal szarabb. Ha bezár a bazár, ők tényleg a padlóra kerülhetnek. Ne taposd őket oda bele, ha nem muszáj.

Az irányításmánia, nem dominancia. Szerintem.

Most pihenj egy kicsit. Mást úgysem tehetsz!