Na nem “azok” a nehéz napok, ezek másképp nehezek.

20 hónapja döntöttem, hogy váltok. 20 hónapja kezdődött. Zavart? Nem különösebben. De volt rá időm, hát miért ne?

Az elején vágtáztam. Elég volt a minimális mozgás, és az, hogy a kajámon változtattam. A mozgás miatt látványos volt.

Mostanra eljutottam oda, hogy csak akkor csökken a súlyom, ha nem edzek. Akkor ha inkább csak sétálok.

De ez nem jó. Baromira nem jó. Mert ha meg nem edzek, mindenem fáj.

Az elején, a kis 35-40 perc után, nem hogy jobban lettem volna, hanem inkább depis lettem, vagy jöttek az indulatok, és bántani akartam. Ja.. Meg sírtam is.

Ez lassan elmúlott. De az edzéseket továbbra sem élvezem. De a fehérjeturmix motivált.

‘urva szar úgy edzeni, hogy nem okoz örömet. A legszívesebben elsunnyognád. De nem tudod megtenni, mert max 2 nap, és jön a fájás.

Fáj a nyakad, a hátad beszakad, a könyököd olyan érzékeny, hogy sírni tudnál, beköt a vállad! Nincs mese, menni kell.

Mindemellé most vagyok azon a ponton, hogy hiába a diéta, hiába a mozgás, se a centi, se a mérleg nem mozdul. Sőt!

Ott tartok, hogy hagyom az egészet! De mázli, hogy az agyam azért visz tovább. A lelkem megreccsent. Lehet kicsit kiégtem.

Viszont tudom, hogy ha abbahagyom, az fájni fog. Mindenhogyan fájni fog.

Picit sajnálom magam. Talán jót tesz.

Lehet kéne egy új frizura 😀😀

Na ezt most jól megírtam.

Amúgy most jöttem rá, ez már nem diéta, ez már életmód.

Napasztmekk…. 😳😳😳😳😳