Imént olvastam a következő sorokat a facebookon.

“A kor magával hozza a megalkuvást. Egyre kevesebbel beéred, mert többre becsülöd a békét, minthogy hadakozz bárkivel.”

Hát a hatalmas illatos lókukit!

Ekkora marhaságot már rég olvastam! Teljesen elborult az agyam!

Kevesebbel? Ezt az orbitális hülyeséget! Ki volt az a címeres oraveckoelho akinek az agyából ez kipattant? Megalkuvás? A vérnyomásom már az egekben!

Se meg nem alkuszom, se kevesebbel nem érem be, mint régebben!

Miért is tenném? Az éveim száma csak egy szám. De én pontosan ugyan az vagyok, mint 10 vagy 20 éve. Maximum tapasztaltabb.

Galambbal korábban sem sakkoztam. Ennek több oka is van. A legfőbb az, hogy nem tudok sakkozni.

Ez a “kevesebbel is beéri” , ez olyan, mint a boltokban a színes eksönön címke. Tudod.. Az a leárazásos, amit akkor ragasztanak fel a cuccra, mikor közeli a lejárat.

De könyörgöm! Egy felnőtt tapasztalt ember hogyan árazhatja be magát akciósan? Most mi van? A léc ott marad, ahol volt. Nem az igényekről beszélek, azok változnak. De az ember gyerekének legyen már egészséges az önértékelése!

Harcolni? Hadakozni? Na ez is nettó f@szság. Nincs itt mivel. Ha szilárdan állsz a lábadon, harcolni nem kell. Mint a pharosnak. A szél ereje megtörik rajtad, ha jó az építész, kikerül úgy, hogy nem tesz benned kárt, ugyan úgy, mint a hullámoké. Te állsz, és bírod. Ha stabilan bízol magadban, nem tud veled mit kezdeni. Sokezer év kell ahhoz, hogy az erózió meglátsszon rajtad.

A saját békéd rajtad múlik. Nem azon, hogy leértékeled magad. Nem azon, hogy megalkuszol.

A kompromisszum nem megalkuvás.

Viszont hozhat békét.

Ha leértékelődsz, csak magadnak okozol konfliktust, hiszen belül mindig tudni fogod az igazi értékeket.

Nem békére lelsz, csak megkeseredsz, és bezárkózol önmagadba.

Rég volt, mikor az újaknak kellett teret biztosítani a háttérbevonulással. Akkor még 52/55 év volt a nyugdíjkorhatár is.

Ma már picit más világot élünk!