Az emberek nem értik. Meghízott. Embertelen mértékben.

“Miért nem néz tükörbe? Nem látja, hogy hogy néz ki? Nem hiszem el, hogy nem tud magának parancsolni! Lusta tesznye dög! Csak zabál!”

És még sorolhatnám.

De arra nem nagyon gondolnak a népek, hogy ez is függés. Pontosan olyan, mint a narko, az alkohol, a játék, a nikotin függés.

Ha egy alkoholista elvonóra megy, és ott részt vesz terápiás üléseken, vagy ” munkaterápián” azon nem nagyon akad ki senki.

Akkor azon miért, ha egy túlsúlyos ember kér segítséget, vagy tanácsolják neki, hogy forduljon szakemberhez.

Nem is értem! De komolyan!

Egy egy ilyen evéskényszer mögött el sem tudjuk képzelni, hogy milyen tragédiák lapulhatnak.

Látom a sorsokat, és egyre inkább azt gondolom, hogy egy egy ilyen esetben globálisan kell nézni. A családon belüli problémák megoldását, az “áldozatra’ hagyják az amerikaiak. Pedig sok esetben a család is terápiára szorul.

Neeeem, nem azt mondom, hogy fejtsük végig vissza a családfát.

De azt igen, hogy a választott társat, vagy a közeli családot igen is meg kell próbálni megismerni. Mert az amúgy is kiszolgáltatott áldozat még jobban sérülhet.

Ez az én véleményem. Nem vagyok szakember. Csak egy ember. Aki gondolkodik.