Ez nekem nem megy. Nem egyezik semmivel, ami az én kis világomban frankó.

Itt most nem a komfortzónáról van szó. Egyszerűen van egy értékrendem, amibe ez nem fér bele.

Pár napja tanultam egy új kifejezést, Superego. Na most már tudom, hogy ilyenkor ez működik.

Ha nekem menne, nem most kezdeném el, hanem 1990-ben kezdtem volns, amikor először felmerült a lehetősége. Már akkor sem voltam az a kiforratlan személyiség, na ez azóta még keményedett.

Az első gondom az, mikor valaki direkt terel, félinfót oszt meg, “Csináld gyorsan! Csak netes munka.” A hálózatról terel.

A második, ami igazán kiváltja bennem az ellenállást, amikor képtelen megérteni azt, hogy NEM! A nem az nem. Ezt illik tiszteletben tartani. De nem szokott sikerülni. Jön a sztenderd duma.

“De miért nem? Próbáld meg! Változz meg! Tanuld meg! Dobd el! Erre vagy teremtve! Ez neked menni fog! Nekem se ment, de most már itt tartok!”

És amitől kész vagyok:

“De nézd meg kik dolgoznak most itt!”

És elindul a név és titulus áradat, ja meg, hogy ő már európai igazgató, meg gyémántszintű, meg apám’asza.

Jönnek a bevételi táblázatok, képletek, számítások. De mikor egy szupermenedzsernél sem látom azt, hogy az életszínvonala változott, és ha picit is, de utal a titulusára, akkor nekem ez hiteltelen.

Ha lenne valaki, aki újat tudna mondani. De nincs. Mindenhol ez a sablon.

Engem manipulálni csak az tud, akinek hagyom. Ahhoz viszont egészen más kell.

Engem a “Te milyen okos vagy! Látom benned a potenciált! Nem akarom hogy elkallódj!” dumával nem lehet szédíteni.

Ahhoz én már vén ‘urva vagyok.

Mikor 4 dimenzióban látom a feladatokat és folyamatokat, nehéz megmaradni ott, ahol csak gombokat kell nyomogatni.

Ha majd arra lesz szükségem, önként és dalolva fogok jelentkezni fát vágni.

De egyelőre még nincs itt az idő. Még úgy gondom, hogy van ahol szükség lesz arra amit tudok, arra amire képes vagyok.

Nem gyémántosan meg európaiigazgatósan.. Nem.. Csak egyszerűen sallang nélkül….