Meg kellett hoznom egy döntést. A serpenyő nyelve nagyon sokáig billegett. Hol ide, hol oda. Minden praktikákat, tudásomat, tapasztalatomat be kellett vetnem önmagammal szemben. De így is volt, hogy kifogtam magamon. Hiszen minden rezdülésemet ismerem. Ahhoz hogy lépjek, nem fájt eléggé. De ami volt, már nem volt jó. Ment a meccs a lojalitásom és az önbecsülésem, az ambícióim és a magánéletem között. Akkor tudtam, hogy lassan meg lesz a megoldás, mikor ki tudtam mondani, hogy ez nem jó már. Én azt régen vallom, hogy ami nem jó, és nem javítható, azt abba kell hagyni. Mert különben az ember lánya belerokkan. Én meg nem vagyok önmagam ellensége. Nem akarok magamnak rosszat. Így egy hosszú és sikeres folyamat végén megszületett a DÖNTÉS. És mivel jól megfontolt, tehát nem indulatból született, így szinte fájdalommentesen lehet végig vinni. Az, hogy fájdalommentes, az nagyon fontos számomra. Nem akarok magam mögött olyan helyzetet hagyni, amiben másoknak plusz munkája vagy egyéb kellemetlensége lehet. Minden végére pontot teszek. Minden szálat elvarrok. Mert mikor vége lesz, utána is szeretném nyugodt lelkiismerettel felvenni a telefont.
De megint arra jutottam, mással könnyebb. Én nagyon nehéz eset vagyok 😀.