Komolyan nincsen jó megoldás? Ezt nem tudom elhinni.

Természetesen sok cég és cégvezető életében van hogy az addig jól működő kis cége intenzíven virágzásnak indul. Szinte repül. És elérkezik az a pillanat, amikor a cég kinövi a vezetőt. A vezető viszont, a cégre úgy tekint mint saját gyermekére, és képtelen az irányításba bevonni másokat. Szenved, kínlódik, nem találja sem a helyét, sem a hangot a kollégákkal. A cég csak nő, és nő és nő. Ezzel együtt az alkalmazotti létszám is. Előkerül az “ostor”. A vezető pedig a munkában ingerülten fuldokolva, dönt. Szerződtet valakit, aki “ismeri a dörgést”.

Újabb és újabb projektek kerülnek elő. A régiek amik mennek, háttérbe szorulnak. Fáj nekik a mellőzés, fáj nekik, hogy nincs figyelem, fáj hogy senki sem kérdezi meg, hogy ugyan hogyan is érzik magukat ebben a megváltozott helyzetben? Nem is értik, ami körülöttük történik, hiszen korábban mindenről tudtak. A főnök kikérte a véleményüket, Kaptak támogatást. Adtak támogatást. És most….. egyszer csak nem kellenek. Ők nem kellenek, csak a munkájuk. Nincs már Gizi, Juli, Mari Laci, csak projektek… Nincs kommunikáció, nincs tájékoztatás, csak véget nem érő megbeszélések az új projektekben.

És a főnök, egyszer csak azt veszi észre, hogy felmondás landol az asztalán. És még egy, És még egy…..

Meg lehet ez előzni?

Mi lehet a jó megoldás?

Szerintetek?